2.nap

Ez a nap már teljesen más volt mint az előző alkalom.Nem félelemmel léptem be az ajtón, hanem örömmel hogy újra a gyerekekkel leszünk.

Próbáltam most más gyerekek felé is nyitni. A mai alkalommal is füzeteket gyártottam a gyerekekkel. Ragasztottunk az elejére betűket, ráírtuk a nevüket, segítettem ragasztani, beszélgettünk közben. Több gyereket is láttam aki kezdett unatkozni, így megszólítottam őket lenne-e kedvük emlékfüzeteket csinálni velem. A legtöbb gyerek igent mondott. Voltak kisebbek-és nagyobbak is. Mindenki próbálta önállóan megcsinálni a saját maga módján, de az aprólékosabb dolgokban azért kértek segítséget.
Volt aki magától elmesélte miért van bent, mi történt vele, és hogy érzi magát odabent. A legtöbben haza vágynak, és utálnak tanulni, de ezt nagyon jól megbeszéltük, hogy mi is, nem csak ők.
Végre velünk nevettek, és kértek minket a végén, hogy kísérjük el őket a szobájukba, megmutatják hol "laknak". Nagyon jól esett nekem is, és a többieknek is,hogy beengednek minket a magánszférájukba, a mindennapjaikba.